Fetrengek a porban, a szememet marják a tovarobogó fogat által felvert mikroszkopikus szemcsék. A kreativitás csillogó aranyhintója messze jár, én pedig bambán bámulok utána.
Egy időre pihennem kell. A kényszer szülte írások általában a kukában landolnak, nem is valók máshova. Elővettem egy régebbi regényt inkább, elkezdtem átírni, mert teljesen lemondani a történetszövésről nem tudok, az újak azonban nyögvenyelősek. Talán kisül belőle valami vállalható, ha meg nem, legalább nem zsibbad le az agyam teljesen.
Kis off következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése