A kötődésről

Minden történet, amit az ember egyszerű halandóként elolvas, vagy szerzőként/íróként papírra vet, a kötődéssel indul. Egy ötlet, egy karakter, egy cselekmény vagy szimplán csak egy szituáció, ami kiválthatja ezt az erős érzelmi reakciót. Ha megvan, a történet tovarobog, akár egy rohamozó rinocérosz, megállíthatatlanul, kérlelhetetlenül.

Ha viszont nincs...

Így állok én most. Minden munkám, amin az elmúlt fél évben dolgoztam, csupán munka volt. Nem váltott ki belőlem különösebb reakciót, nem lángoltam sem szereplőért, sem a leírt eseményért. Nem volt különösebb motiváció sem azon kívül, hogy meg KELL írni.

Vagyok is,

meg nem is. Lefoglal mostanában a gyűjtögetés, az önképzés, a kósza ötletek lefirkantása - vagyis semmi komoly. Kicsit eltávolodtam most az írástól, talán a tavasz teszi, talán hogy beindult a játszótéri szezon és estére már jártányi erőm sincs, vagy csak szimplán takarékra állt a fantáziám, hát tudja a fene.

Mindezektől függetlenül a márciusi novella rubrikájába be fog kerülni a pipa. Hamarosan vállalható formába kerül. :)