A helyzetem: változékony

Mondhatni. Gőzerővel belevetettem magam az idei évre betervezett regénybe, most éppen lázas háttérmunkákat folytatok. Lelövöm a poént és elárulom, hogy jelentős szerepet kap a japán kultúra, azon belül is az ősi szamuráj értékek, és a jakuza zárt világába is bepillantást nyerhetünk. Mindemellé társul egy laza, ír kocsmahangulat, és már kész is a nemzetközi koktél! :)
Mindez persze rettentő kutatással és munkával jár, mert csak elképzelni szép és jó a dolgokat, de ha pontos, és ami fő: hiteles akarok lenni, azt nem egy kiadós délutáni alvás közben fogom tudni elérni.

Közben persze igyekszem a pályázatokkal is előrébb jutni, jelenleg kettő jön számításba. Az egyik az egy sci-fi pályázat (jó ég, mire nem vetemedem :D), a másik pedig jeligés. Hogy arra mivel készülök, még nem tudom, bár illene, mivel bő 3 hét a leadási határidő...

Aztán belekezdtem egy novellának induló vámpíros történetbe, szintén pályázatra lett volna, de nem volt még elég kiforrott, így akkor inkább nem erőltettem. Most viszont ujjgyakorlásnak kiváló lehet, és még az is előfordulhat, hogy egészen egy kisregényig növi ki magát.

Szóval így állok mostanság, főként kutatok, ritkábban alkotok. Februári novellával meg nem állok sehogy. :(

Neked hogy hívják a nevedet?

Számtalan helyen és formában boncolgatták már ezt a témát a hozzám hasonlók, a kompetensebbek, a profik - meg úgy egyáltalán bárki, akit érdekel az írás maga. Ami miatt mégis felmerült bennem az írói álnév kérdése, az a legközelebbi pályázat, amin részt akarok venni. Ahogy belelapoztam a kiíró honlapjába, a korábbi nyertesek névsorát nézegetve egy valamit sikerült leszűrnöm egyből: mindenki a saját nevén, de legalábbis magyar néven publikált.

És ezzel okoztam magamnak egy jó kis fejtörést. Mikor elkezdtem az írással komolyabban, vagyis mások előtt is vállalható formában foglalkozni, egyértelmű volt, hogy kell az álnév. Mert az trendi, mert az vadregényes, mert, mert, mert - csak. Meg is alkottam magamnak egyet, amire roppant büszke voltam és életem közel egyharmadában önálló személyként bántam vele. Igen, vele, mert úgy éreztem, általa lehetek az, aki fizikai valómban nem lehetek.